Atrix blogja

Avagy mivel játszottam/játszok mostanában.

Először jöjjenek azok a játékok amiket már kijátszottam.

Fable 2

Gondolom, akinek van vagy volt Xbox-a, vagy esetleg szokott RPG-kel játszani az már hallott róla. Aki nem, annak most nagyvonalakban leírom, hogy milyen ez a játék. Kezdjük az elején: ez egy RPG. A játék kezdetén kapunk egy karaktert (az első részben még nem választhatunk hogy férfi vagy női karakterrel szeretnénk játszani, ebben a részben viszont ezt is megtehetjük) akivel kezdetben könnyű küldetéseket kell megcsinálnunk, általában a városunkban lévő embereknek kell valamilyen módon segítenünk. Viszont küldetéseinket nem csak egyféleképpen teljesíthetjük: eldönthetjük például hogy egy banditát kereső rendőrnek segítünk, vagy magának a banditának. És az ilyen döntések után kapunk jó és rossz pontokat, ami alapján kialakul a karakterünk későbbi jelleme. Viszont döntéseinkkel a világot és a városban élő emberek véleményét is alakítjuk: ha karakterünk jó a lakók ünneplik, és a városok fejlődnek. Ha a döntéseinkkel viszont folyton visszaütnek az emberekre, akkor a karakterünktől mindenki félni fog, a városok pedig folyamatosan pusztulni fognak. És ez a döntésszabadság adja a játék fő mozgatórugóját.
Az első résszel ellentétben mint említettem kiválaszthatjuk a karakterünk nemét, és útitársként immár egy kutyát is kapunk, aki segítségünkre van az ellenfeleink legyőzésében, küldetésekben, és kincskeresésben is. Ebben a részben karakterünk története jobban alakítható (természetesen a döntéseink alakítják) és a történetnek immár négy “végkifejlete” lehet. (ami természetesen csakis tőlünk függ) A játékban hatalmas a bejárható terület, még több gyűjtenivaló kincs és fegyver áll a rendelkezésünkre és a választható küldetések száma is megnőtt. A városokban élő emberekkel is többet kommunikálhatunk, lehet feleségünk és immár gyerekünk is, hogyha nem vigyázunk.xD
Varázslatokból is többet használhatunk és már nemcsak karddal és nyilakkal pusztíthatjuk a szörnyeket, hanem puskával és pisztollyal is. Kifejezéseink száma is jelentősen megnőtt. A legjelentősebb változás talán mégis a hangulatban van: ebben a játékban a humor dominál. Minden küldetésünkben, a tárgyakban, mindenhol megtalálható. Aki az első résszel játszott, ezt se hagyja ki.

Eternal Sonata

Kezdjük azzal, hogy én ezelőtt még sosem játszottam JRPG-vel. (rpg-vel is csak elvétve) Szóval ez az egész stílus és világ elsőre eléggé furán hatott, de ez a játék megszerettette velem. A játék elején láthatjuk hogy a híres zeneszerző Frédéric Chopin épp a halálos ágyán van. Viszont mielőtt eltávozna a világból egy álmot lát. És ebben az álomban kell játszanunk, ahol később maga Chopin is megelevenedik… Ebben az álomvilágban él egy kislány Polka. (minden szereplő neve egy zenei kifejezésre utal) Polkának megadatott egy képesség, ami csak nagyon kevés embernek: a mágia használatának képessége. De ez inkább átok, mint áldás, hiszen aki képes mágiát használni annak már nagyon kevés ideje van hátra egy halálos betegség miatt. És szegény gyereket úgy kezelik emiatt mint valami leprást, ami pedig már csak azért sem jó, mert így nem tud pénzt keresni a saját maga által készített gyógyító virágporral. Bár az emberek egyébként sem használják már a virágport, hiszen a kormány majdhogynem ingyen adja a saját maga által kifejlesztett gyógyító porát. Ezért szeretne felkerekedni és beszólni az uralkodónak, hogy vegye lejjebb a virágport sújtó adót. Chopin az indulás előtt kapcsolódik be a történetbe és elhatározza, hogy segít a lánynak.
A másik főszereplő párosunk egy testvérpár: Allegretto és Beat. Ők ketten árvák és az adók miatt már csak a lopott kenyérből tudják magukat fenntartani így hát ők is el szeretnének jutni az uralkodóhoz. Ahogy az lenni szokott a párosok útjai keresztezik egymást és vándorlásuk során egyre több embert ismernek meg akik különböző okok miatt szeretnének az uralkodóhoz menni. És hamarosan fényt is derítenek az adók mögötti összeesküvésre is. És vajon az álom tényleg csak egy álom?
A játék Chopin életének fontos állomásait rekonstruálja a történet és a gyönyörű zene segítségével. A játék harcrendszere körökre osztott, viszont ellenfeleinket akár ki is kerülhetjük, ha nem akarunk harcolni. (bár nem egy nehéz dolog őket legyőzni) A játék nagyon kidolgozott, a grafika gyönyörű és a zene is magával ragadó. Aki kicsit is fogékony erre, nyugodtan kipróbálhatja.

Prince of Persia

Ennek a játéknak csak két részével játszottam (Sands of Time, Warrior Within) de így is könnyen meg tudtam állapítani, hogy mennyire különbözik ez a rész a többitől. A történetet annyira nem akarom feszegetni (Shearer postja mindent elárul) inkább rátérek a különbségekre. A fő különbség az, hogy nem lehet meghalni. Tényleg nem. Ha leesünk Elika visszahúz, ha elmerülünk a corruptionban akkor is, ha épp leszúrnának Elika megment. Wat. Nem mintha ez nagyon zavart volna, de elég fura volt.xD Bár ebben a játékban még több hangsúlyt fektettek az ugrálásra és a nehezen megoldható akrobatikára, úgyhogy a hajtépés helyett tényleg jobb volt ez a rendszer. A harcokat viszont sajnáltam, azt nem élveztem annyira mint máskor, mivel eléggé elhúzták őket és az ellenfelek visszatermelődő energiája csak nehezítette a dolgokat. A combokat sem tudtam olyan hatásosan használni. Viszont ezekért kárpótolt a grafika, a zene és a történet. A megtisztított tájak és világ gyönyörű a zene magával ragadó. A karakterek kidolgozottsága sem hagy kívánni valót. A Herceg iszonyatosan jófej, Elikát annyira nem bírtam.xD A lightseed gyűjtés sem esett nehezemre, azt hiszem 900 egy-kettővel zártam a játékot. Aki szereti a Prince of Persiát ezt se hagyja ki.

És amikkel most játszom:
The Legend of Zelda: Ocarina of Time

Lol, sosem játszottam még N64 játékot a gépemen… De tiszta nosztalgia érzésem van amikor evvel játszom. Felismertem egy csomó dolgot belőle, hiszen evvel a játékkal játszott apukám mikor kicsi voltam. (bár nem játszotta ki) És meg kell hogy mondjam, hogy nehéz. Nekem aztán meg főleg aki joystickhoz van szokva, és gépen sosem tudtam rendesen játszani. DX De az egésznek van egy tök jó hangulata, ami miatt szeretnék vele tovább játszani. (még ha végigjátszással is)

Dragonica

Eh, megint elkezdtem MMOzni. Rólam azt kell tudni, hogy minden MMO-t túl gyorsan megunok. Ez valószínűleg abból következik, hogy mindig egyedül játszok és egyedül elég nehéz normális szintre felhúzni egy karaktert is és persze így hiányzik az elhatározás belőlem, hogy folytassam. De egy ideig azt hiszem elleszek evvel.